Kellemes ünnepeket!

Kedves Olvasó!

Ezúton szeretnénk békés, szeretetben gazdag ünnepeket kívánni Önnek és családjának, vállalkozásának sok sikert a 2017-es esztendőben is!

Karácsony alkalmából pár érdekességgel készültünk, fogadja szeretettel:

A karácsonyfa rövid története

Az első karácsonyfát a 16. században állították Németországban, a legenda szerint maga Luther Márton. Karácsony idején addig is szokás volt örökzöldet vinni a házba, hiszen egyrészt a zöld az életfa jelképeként az életet magát jelképezi, másrészt a régi hiedelemvilágban úgy tartották, hogy a kihelyezett zöld ágak elűzik a boszorkányokat, a szellemeket, a gonosz lelkeket és távol tartják a betegségeket. (Ne feledjük, a téli napforduló december 21-22, a zöld a nyár megidézésére, az északi féltekén a Napisten megerősödésére utal.)

Magyarországon az első karácsonyfát valószínűleg Brunszvik Teréz grófnő állította Pesten 1824-ben, s bár a városokban hamar meghonosodott, falun még sokáig nem terjedt el a szokás. Ugyanígy Amerikában sem: a 19. századig pogány szokásnak tartották, holott a német telepesek már száz éve állítottak a közösségük számára karácsonyfát.

„Ügyét” végül Viktória királyné karolta fel: a királyi párt és gyermekeiket egy feldíszített fa körül rajzolták meg egy londoni újság számára 1846-ban. A viktoriánus korban pedig minden, amit Viktória tett, divattá vált, és a divat Amerikába is eljutott.

Magyar néphit – mi a teendő karácsonykor?

A magyarok néphitében karácsony napja dologtiltó, csak a ház körüli tevékenység megengedett. Az asszonyok süthetnek, főzhetnek, a lányok a konyhában segíthetnek, míg a férfiak a ház körül tesznek rendet. A varrás szigorúan tilos! (Aki mégis varr, annak a szemén hályog nő.) Karácsony és újév között tilos mosni, mert akinek a ruhája a padláson szárad, hamarosan meghal. Az sem jó, ha a kimosott ruhát rúdon szárítjuk, mert a jószágok közül elpusztul egy szarvasmarha. Karácsony ünnepén nem szabad kivinni a házból a szemetet, mert a szeméttel együtt a szerencsét is kidobjuk.

Szenteste ünnepi lencseleves és mákos guba, mákos és diós bejgli kerül az asztalra: mind-mind a gazdagság ételei (mák, dió és lencse – hiszen szilveszterkor is lencsét „kell” fogyasztanunk!). Az ünnepi asztalterítő is fontos: a piros az élet színe, a terítőn piros hímzés árulkodik a háziak öröméről.  Az ünnepi asztal mellől nem szabad még a háziasszonynak sem felállni, mert kotlósai nem keltik ki a tojásokat vagy elpusztulnak a csirkéi. Ha a gazda áll fel, akkor a méhei szállnak el. Aki az ünnepi asztalra könyököl, annak kelése nő.

Az a lány, aki karácsonykor kora reggel kakast hall kukorékolni, hamarosan meg fog házasodni, viszont aki egy tyúk kotkodácsolását hallja meg először, az pártában marad.

Mézzel kevert fokhagymát kell enni ebben az időszakban, hogy egész évben egészségesek maradjunk. Ezen a napon tilos bármit kölcsönadni, a kölcsönadott holmit pedig vissza kell kérni, különben a házigazdát veszteség éri a következő évben.

És végül a nagy kérdés: miért csókolják meg egymást az angol filmekben folyton a fagyöngy alatt állók?

Az angolok fagyöngyöt függesztenek az ajtó fölé, és szenteste szélesre tárják a ház ajtajait, hogy a gonosz szellemek eltávozzanak, vagy elkerüljék a házat. A fagyöngy alá kerülő párok, ha megcsókolják egymást, szerelmük örökké fog tartani.

Kellemes ünnepeket kívánunk:
a depot csapata

“Kik messze voltak, most mind összejönnek
a percet édes szóval ütni el,
amíg a tél a megfagyott mezőket
karcolja éles, kék jégkörmivel.”
Kosztolányi Dezső: Karácsony